Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wekerle-telepi fák

Maróti László

 

Elbeszélgettem a wekerlei fákkal.

Okosabbak mint, ki alattuk felnő.

Lehet, hogy ők hívtak emlékezni, sírni

Magukhoz. Tán éppen eljött az idő?

 

Mert a fákban bízunk:

Nem beszélnek. Néznek.

Hidd el: a fák mindíg

                            mindent

                                     megfigyelnek.

 

Kosztolányi régen lelőtte a poént,

Pedig  szívem mondja: „Erről írni kell!”

A megvénült fákról, s lombokról fölöttem.

Képek  így, nyom nélkül, nem mehetnek el!

 

Hogyha költő lennék, szégyenkeznék érte,

Hogy fejemben kelt hasonló gondolat,

De most én is írok fákról. Megérdemlik.

Arany is ült gyakran nagy tölgyfa alatt.

 

Válassz ki egy utcát (már aszfalt borítja),

Lépted épphogy hallik a lombok alatt.

Elképzeled, pont itt, hogy futottál egykor,

Mint a többi srác, ki körötted szaladt.

 

Mert ahol az utca szürke házhoz ér el,

Ahol megtanultad, hányszor egy az egy,

Iskoládat látod. Igen, ott nőttél fel.           

Ott voltál te gyermek, igen: kisgyerek!

 

Voltál bizony, voltál öregem, s ma nézed,

Hogy néznek ki most a süldő emberek.

Gyerekek, kik éppúgy, mint te most itt sétálsz,

Bandukolnak majd itt: fáradt öregek.

 

Ne szégyenkezz, menj csak, s dölj nyugodtan hozzá

Egyikéhez itt a sokat-tudó fáknak.

Pihenj, nincs más dolgod, fújd ki magad bátran.

Ezek a fák sokkal különbet is látnak.

 

Ilyen lett a legtöbb: van sok ilyen utca.

Fölötted a lombok még nem szemfödők,

De készülj fel az útra, gondolj néha vissza,

Sétált itt már más is, voltak más idők.

 

Nem valami olcsó nosztalgia csalja

Szemedbe a könnyet. Töröld le és kész!

Emlékek és évek ezért nem gúnyolnak,

Hűséggel követnek, akár merre mész.

 

Hiszen nem az elmúlt ifjúságért hullnak,

Mit érnek a könnyek, ha majd meghalunk?

Egész életünkben a holnapot vártuk,

M’ért kivánnánk vissza amin túlvagyunk?

 

Ha még bírod szusszal, indulj el most vissza,

Széles út vár, s vágtat sok modern szekér.

Ott is vannak fák, átintegetnek erre,

Az Üllői-út itt a Wekerléhez ér...

 

Göteborg. 2006.