Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


WEKKépERLE SÁNDOR (1848-1921) Százhatvan évvel ezelőtt, 1848. november 15-én Móron született Wekerle Sándor. Családja Württembergből származott, ősei II. Józseftől kaptak nemességet és földbirtokot. Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérvárott, a cisztercitáknál végezte, kitűnő eredménnyel érettségizett, majd a budapesti egyetemen jogi és államtudományi tanulmányokat végzett. 1870-től a pénzügyminisztériumban hivatalnokoskodott, 1886-ban államtitkár lett, majd elnyerte a nagybányai választókerület mandátumát. 1889-től 1892-ig pénzügyminiszter és kereskedelmi miniszter volt. Az első Wekerle - kormány 1892-ben alakult meg. Wekerle volt az első polgári miniszterelnök, aki sok mindenben különbözött elődeitől. Nem szívesen járt díszmagyarban, sem bajuszt, sem szakállt nem viselt, és mai szemmel nézve régi osztrák üzletemberre, orvosra, vagy éppen hivatalnokra emlékeztette kortársait. Wekerle pénzügyi államtitkári bemutatkozásakor az egyik politikus kortársa egy „nagy hibát” fedezett fel:

„Jézus Mária, nincs bajusza… Még csak pehely sem.”

„Hiszen csak finánc!” – mondták erre támogatói, s mint valami csodabogár, egy kicsit ugyan „nem közülünk való”,  mégis elfogadást nyert.

Mikszáth Kálmán így írt róla a Pesti Hírlapban:

”Fiatal ember, magas, tagbaszakadt, erőteljes termettel, még fogalmazónak is beillenék. Pirospozsgás arca friss, üde, emlékeztet I. Napóleonra, fekete szemei a fiatalság élénkségével égnek. Szép újdonatúj pepita nadrág van rajta, ami rögtön felkeltette Szalay Imre irigységét.”

Amikor az országgyűlés 1895 júniusában nem fogadta el a kötelező polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslatot, Wekerle lemondott. Khuen Héderváry Károly azonban nem tudta megszervezni az új kormányt, ezért a király hamarosan újból Wekerlét bízta meg a kabinet megalakításával.
A második Wekerle - kormány 1906-tól 1910 elejéig működött. Akkor fogadta el a képviselő-testület az állami munkáslakások építéséről szóló törvénycikket, s el is kezdődött a kispesti állami munkástelep megépítése.
Az első polgári származású miniszterelnök 1910-től visszavonult a politikától. Cukorbetegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta, mégis Károly király kérésére 1917. augusztus 23-ától 1918. október 31-éig vállalta harmadik kormányának megalakítását. A proletárdiktatúra idején börtönbe került, majd szanatóriumban őrizték. 1920-ban a Közművelődési Tanács, 1921-ben az Országos Pénzügyi Tanács elnökévé választották. 1921. augusztus 26-án halt meg, 73 éves korában. Wekerle a dualizmus korának azon racionális – ritka típusa, akit már a legcsekélyebb mértékben sem kötnek az előző korszakok, 1848 vagy a reformkor élményei, érzelmei. Hidegen, szakszerűen és elsősorban gazdasági megfontolások alapján nézi a dualista Monarchiát, benne a történelmi Magyarországot és elsősorban ezekből a megfontolásokból tartja szükségszerűnek a Habsburg-birodalom fenntartását. Mindenekelőtt a gazdasági fejlesztését, az állam korszerű gazdaságpolitikájának kialakítását tekinti fő feladatának. Wekerle munkásságának értékelői szerint ő volt az első magyar miniszterelnök, aki polgárként – vagyon és számottevő összeköttetés nélkül – saját tudásával és felkészültségével küzdötte fel magát e legmagasabb tisztségbe. Reálpolitikus volt, európai műveltséggel és látásmóddal. A demokratikus haladásért, a nemzeti célokért küzdött, s eredményesen lépett fel a korrupcióval szemben. Nagy népszerűségnek örvendett a középosztály és a munkásság körében.